Ki érezte már azt, hogy most eljött az idő? Meg tudom csinálni! Mindent is kidobok! Majd a lelkesedés helyét hirtelen kellemetlen érzések veszik át, amelyek megátolnak egyetlen aprócska dolog kidobásában is.
Ez az érzelmi hullámvasút teljesen átlagos. Hidd el, nem veled van a baj! Valószínűleg te is szokszor hallottad gyerekkorodban, hogy vigyáznod kell a ruhádra, meg kell becsülnöd a játékaidat, mindent a helyére kell tenned. Majd nagyobb korodban megtanultad, hogy az ajándékoknak örülnöd kell és nagy becsben kell tartanod. Aztán azt is megtapasztaltad, hogy egy-egy tárgy emlékeket és érzelmeket őriz. Közben a környezetedből is átvettél bizonyos szokásokat, mint például nem dobom ki, mert jó lesz még valamire.
Véleményem szerint innen jöhetnek a korlátozó – lomtalanításhoz kapcsolt – paradigmák, amelyek félelmet, megbánást, esetleg bűnösség érzetét keltik benned. Egy percig sem kell ostoroznod magad a bénító érzések miatt! Helyette fel kell ismerned és el kell fogadnod, majd meg kell változtatnod a lomtalanítási paradigmáidat:
A megbánástól való félelem az egyik legerősebb érzés, amely rádtörhet lomtalanítás közben. Mi van ha majd egyszer szükséged lesz rá? – csendül fel a kérdés a fejedben. Ha az elmúlt 1 évben nem használtad az adott dolgot valószínűleg a közeljövőben sem fogod. Ha pedig mégis szükséged lesz rá valamikor, biztosan tudod majd pótolni vagy esetleg kölcsönkérni valakitől.
Itt szeretném kettéválasztani az anyagi és az eszmei értéket. Ha valaminek a pénzben kifejezhető értéke magas, akkor valószínűleg más is értékesnek fogja találni. Az adott tárgytól függ, hogy kinek és hogyan fogod tudni eladni, továbbadni. A legegyszerűbb néhány jó fotót készíteni és feldobni az online térbe. Ha nem szeretnél az eladással bajlódni, akkor add le egy bizományi üzletbe vagy ha igazán jót szeretnél tenni, akkor pedig elviheted egy adományboltba.
Ha megszólal a vészharang a fejedben és tiltakozik az eladás ellen, gondolj arra, hogy helyet szabadítasz fel az otthonodban, közelebb kerülsz a lom-mentes otthonhoz, ráadásul némi pénzre is szert teszel. Azért ezek elég pozitív hozadékai az eladásnak!
Az eszmei érték már teljesen más tészta, erről a negyedik pontban olvashatsz.
Ajándék lónak ne nézd a fogát! Ennek a találó kis közmondásnak köszönhetően túl sokan túl sok ideig tároljuk, pakoljuk, költöztetjük a kapott ajándékokat. Ráadásul ha haszontalannak véljük a dolgot, azonnal támad a lelkiismeret, hogy ajándékot mégpedig nem illek becsmérelni!
De nézzük egy kicsit racionálisan a dolgokat: ha ránézel az adott tárgyra, nincs funkciója és azt sem tudod, hogy kitől van itt az ideje azonnal megválni tőle. De akkor is nyugodtan búcsút inthetsz a meglepetésnek, ha az ajándékozó már nem része az életednek. Miért tartanád meg a tőle kapott dolgokat, ha évek óta nem beszéltek? Kukába vele!
Nehezebb ügy a megválás, ha jóban vagy a haszontalan ajándék adójával. De ne engedj a bűntudatnak! Ez a Te otthonod, a Te életed és csak Te döntheted el, hogy milyen tárgyakkal veszed körbe magad!
És mi van ha szóvá teszi? Jómodor ide vagy oda. Kedvesen, de határozottan add a tudtára, hogy máskor valami hasznosabbal lepjen meg!
Elérkeztünk talán a legsúlyosabb paradigmához: nem dobhatom ki, mert a családomtól örököltem. Hidd el nekem, hogy nem attól leszel jó unoka vagy gyerek, hogy a nagymama karos krumplinyomóját vagy a nagypapa burnótszelencéjét őrizgeted. Azok a tárgyak fognak igazi örömöt adni, amelyekhez valós emlékek és élmények kötődnek.
Ha gyerekkorodban alig vártad, hogy nagymamád végre áttörje az összes főtt burgonyát a karos krumplinyomón, hogy liszttel vegyítve nudlit sodorjatok, akkor tartsd meg az ódon konyhai eszközt. Ha nagypapád kezének mindig dohány illata volt és a burnótszelence tetejét felnyitva ugyanazt az aromát érzed, őrizd meg az apró tárgyat.
De ha úgy érzed, hogy az adott örökség nem szolgál téged, nincs funkciója, teher a tárolása, akkor egy Marie Kondo-s köszönöm kíséretével vegyél búcsút tőle!
Photo by Andrea Piacquadio from Pexels